Szupervizorként fel szoktam tenni magamnak a kérdést, hogy A szupervizor jó, ha meghatározó?

Biztonság az egyensúlyért

A humánszakmákban van tétje az egyensúlynak, van felelősségünk egymás felé, embertársaink felé. Sokat tanultam erről a felelősségről a szupervíziós munka során, s inkább gondolok rá támogató rendszerként, de eszembe jut egy szimbólum is gyakran, a tangó. A folyamat során van egy ritmus, amiben együtt mozgunk és a tartás – engedés skáláját bejárva, betáncolva kísérem a szupervizáltat, vagy a csoportot. A folyamatban empátiával és figyelemmel vagyok jelen. Fontosnak tartom a közösen felállított kereteket, amik végig visznek minket a közös úton. Amikor együtt dolgozunk, akkor idő van a kapcsolódásra, s ezzel megteremtjük a teret a lassulásra, amiben lehetőség van egymásnak reflexiót és önreflexiót adni. Mit jelent ez? Igazából a saját működési módunk tanulását. Szívesen adok teret az érzelmi munkára, akár a sikerek adta örömre és büszkeségre, akár az elakadásokkal, félelmekkel való szembenézésre. Ezekből nemcsak sokat tanulhatunk, hanem ki – vagy újraalakíthatjuk a szakmai tudatos működésünket.

Közgazdászként végeztem, amit jó alapnak tekintek, majd közösségfejlesztést tanultam és 15 éve dolgozom csoportokkal, közösségekkel, ami alapjaiban hatja át a gondolkodásmódomat. Hét éve dolgozom a coach szakmában, s ezzel a munka móddal nemcsak a szakmai, hanem a saját életemben is élhető elvek és keretek teremtődtek.  Szupervizorként, a tanulás különböző szintjein, stílusain dolgozom, s ezzel a szemlélettel teljesedtem ki igazán.

Személyiségemmel dolgozom, amit színes élethelyzetekben szerzett tapasztalatok és azokból merített tanulások csiszolnak. Autonóm, önálló működés jellemez, mindig keresem a kérdést, hogy mit tudok hozzátenni az épp aktuális egyéni és közösségi folyamatokhoz. Hiszek a változásban, s tudom, hogy a járatlan út igényel támogatást. Szükség van arra is, hogy megmunkáljuk a múltbéli történeteket,  aztán lehet az újabb kihívásokba életerővel energiákat tenni.

A vállalkozói élet mellett, tovább dolgozom társadalmi ügyekért civil szervezetekben. Igy könnyebben meg tudom őrizni a nyitottságot. Szeretek olyan kreatív módszereket alkalmazni, amik segítik az aktív részvételt, így mindenki a saját tempójában, a saját útját találhatja meg a közös munka során.Hiszek az egyenlőségben, érzékenyen élem meg a nehezebb helyzetben élők sorsát. Leginkább fontos tudni rólam, hogy hiszek a közösségek erejében, azon közösségi megoldásokban és együttműködésekben, amikben összeadódnak az erőforrásaink, összekapcsolódnak a gondolataink és néhány közösen megtett lépéssel hozzájárulhatunk a pozitív változásokhoz, a jobb életminőséghez.

A VANA számomra egy szakmai értékközösség és egy vállalkozási társulás

Ebben a csapatban találtam meg azon társakat, akikkel a bizalmat meg tudom élni, és akikkel hasonló értékeken alakítjuk a szakmai tevékenységeinket.

VANA tagként tudom, hogy  a szupervízió támogatja a minőségi kapcsolódásokat, a szokásos beszédkészség, asszertív működés mellett a nonverbális kommunikáció értékeit megmutatja. Nézőpontok tágításával dolgozik, jelentősen támogatja az érzelmek kezelését, a testérzetek felismerését, erőforrássá alakítását.

A szupervízió számomra egy tudatos szakmai kompetecia fejlesztési folyamat. Vallom, hogy minden olyan humánszakembernek szükséges, aki emberekkel dolgozik és akinek igénye van a fejlődésre. A tanulás tanulása is egyben, különösen az érzelmi intelligencia kreatív fejlesztése terén hasznosítható.